Könyvek

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Unom!

Kép
Unom már. Elfáradtam. Nem akarok és nem is megyek tovább. Nem bírok. Minden nap ugyan az. Felkelek iskolába megyek, hazajövök, tanulok, lefekszek, felkelek és ez így tovább. Számomra ez kevés. Ugyanakkor már sok. 12 éve ezt az egyhangú életet élem. Én nem tudok szabadulni belőle. Pedig már fojtogat. Nem kapok levegőt és ez csak napról napra rosszabb lesz. El akarok menni. Itt hagyni mindent. Ha nem is örökre, de egy rövid időre muszáj. Nem bírom tovább. Az agyam sem képes már befogadni azt amit tanulok. Egyszerűen meguntam. Én a változások embere vagyok és sosem szeretem sokáig ugyan azt csinálni. Mert megőrülök tőle. Csak arra van szükségem hogy elmenjek egy helyre ahol senki nem ismer. Itt hagyni mindent és mindenkit.  Hogy újra fellélegezhessek. Hogy egy új ember lehessek. Egy jobb ember. Egy teljesen új, boldog ember. °°Carpre diem°°
További információk

Csak egy utolsó szó

Kép
Úgy gondoltam az oldalt mostantól sokkal személyesebbé teszem. Ezeket amiket mostanában fogtok olvasni mind mind a saját kezem írása. Azok a dolgok amiket látok ahogyan látom őket és ahogyan érzem magam egy egy nap. Ezekben a rövid szövegekben mind megtaláltok engem valahol. :) Csak egy utolsó szó Csak egy szó. Egy szó mindössze a szeretlek. A hiányzol. A viszlát. A gyűlöllek. Ezek mind egy-egy egyszerű szócska. Mégis hatalmas súlyuk van. Több mint ahogyan azt sokan gondolnák. És az emberek többsége rosszkor rossz időben és elhamarkodottan használja. Talán szép a szeretlek és jó érzés hallani amikor azt mondják az embernek hiányoztál mégis ezek egy pillanat töredékéig tartanak csupán. Míg a gyűlöllek örökre belevésődik a szíved falába. Nyomot hagyva ezzel benned, melyet legbelül talán sose felejtesz el. És mindezek közül a legrosszabb mikor valaki azt mondja neked viszlát. Talán a szerencsésebbeknek csak egy nap végi elköszönéskor mondják másoknak örökre szólóan. Én is az utóbbi...
További információk

A szív, mely sose érezhet

Kép
Nem vagyok jól. Nem tudom mit érzek. Mikor pár hónapja kiderült hogy tetszem valakinek szinte ilyen pánikroham szerű tört rám. Sose éreztem még ilyet mert már jó ideje megszoktam hogy nem kellek senkinek. Teljesen rosszul voltam és egyszerűen elzártam magam. Ahogy szoktam. A szívemben a lakatok a helyére kerültek az összes védő bástyám a helyére állt. Igyekeztem kizárni amennyire csak tudtam és sikerült is el ijesztenem. Viszont ez után sem lettem jobban. Mert ekkor meg olyan érzés tört rám mint mikor elveszítek valamit. Ugyan nem volt semmi elveszteni valóm de mégis azt éreztem hogy a lakatok és bástyák szét akarnak törni. Utat engedve valakinek. Hogy ne maradjon mindig üresen az a kis hely. De természetesen nem tettem semmit. Mivel az agyam közbelépett azonnal. És ő visszaparancsolta az összes védelmet a helyére és nem hagyta hogy kinyíljon a szívem. Ez azért van mert én az a fajta ember vagyok aki mindig az eszére hallgat így a szívem soha nem fog felül kerekedni, és érvényesülni. M...
További információk