Carpe diem

"Amikor benne vagy egy romantikus kapcsolatban, azt gondolod róla, mennyire jó, mennyire szép, mennyire szeretem ezt az embert, de egy részed mindig készül arra, hogy a viszony egyszer véget ér. A baráti kapcsolatokkal más a helyzet, abban az esetben úgy gondolkodsz, hogy az egy életre szól. Egy idő után úgy tekintesz arra a barátodra, mint családtagra, és nem látod magad előtt, hogy egyszer eljön a vég. Amikor mégis bekövetkezik, az valósággal sokkol, de amikor váratlanul történik, az még rosszabb" ~Carpe diem~

Az élet olyan mint egy körhinta. Csak forog körbe körbe megállás nélkül. Így kell meghoznunk a döntéseinket. Én viszont utálom ezt a körbe körbe forgást. Egyszerűen unom. Szeretnék kiugrani belőle. Még ha ez kockázatos is. Megakarok szabadulni az állandóságtól, a gondoktól és azoktól akik ismernek engem. Azért, mert nem is ismernek igazán. Szeretnék átülni egy másik hintára. Egy vadonatújra, és tiszta lappal indulni. Azért hogy ezúttal tényleg önmagam lehessek.  ~Carpe diem~

Vannak alkalmak amikor el kell fogadnunk hogy valaminek vége szakadt. Nem akarjuk belátni, nem akarjuk elhinni, de így van. Az élet ilyen. Elvesz és ad egyszerre. Valakitől kevesebbet vesz el és többet ad, de valakitől viszont többet vesz el és annál kevesebbet ad. Én az utóbbiba tartozom.  És ne tudom hogy a folytonos veszteségek erősebbé tettek e vagy pont hogy tönkre tettek. Túl sokat vesztettem az elmúlt négy évben és csak most értem el arra a pontra hogy észrevegyem és belássam, vége. El kell engedni azt ami már nincs meg. Nem ragaszkodhatunk egy képzeletbeli dologhoz, bármennyire is szeretnénk. A dolgok, az emberek és mi is változunk. És ezek a változások olykor nem élnek túl kapcsolatokat, barátságokat. Ha egyszer hagyjuk elvékonyodni és elnyúlni azt a szálat ami összeköt minket akkor az sajnos egy idő után elszakad. És mi hiába próbálunk utána nyúlni, utána kapni az már rég eltűnt a sötétben. És te ott maradsz egyedül. Ebben a fekete nyomasztó sötétségben, ami körül ölel és...