Carpe diem

"Lassan járj tovább élsz" Ez a mai nap folyamán elég rendesen megtapasztaltam. Eddig mindig csak egy hülye szólásként tekintettem rá de ma rájöttem mennyire is igaz. Én alapjáraton mindenhova rohanok, és nem azért mert késésben vagyok vagy sietek valahova, egyszerűen csak így vagyok bekódolva. Ilyen hülyén. De azt hiszem most már egy kicsit nekem is vissza kéne vennem és lelassítani egy cseppet, mert azzal hogy rohanok nem biztos hogy előrébb is vagyok. Ráadásul addig nem hallhatok meg amíg nem voltam Spanyolországban :D °°Carpe diem°°

József Attila: Tedd a kezed Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.

~ Néha egy dal emlékeztet mindenre amit el akarsz felejteni ~ Számomra például egy dal a felejtést szolgálja. Mikor távol akarok kerülni mindentől és mindenkitől egy dal ad számomra megnyugvást. Egy helyet ahol önmagam lehetek. Ahol nem kell megfelelnem senkinek. Itt vagyok igazán az aki lenni akarok. A legjobban rám a spanyol zene hat. Olyan vidámság és boldogság sugárzik a zenéikből és az egész életükből amikről mi magyarok csak álmodhatunk. Belőlünk ez hiányzik és mindig is hiányozni fog. De nekem szükségem van erre a zenére, mert ilyenkor más ember leszek. Egy boldogabb felszabadultabb ember. Szerintem a világ legszebb nyelve a spanyol. Minden egyes szó egyszerűen varázslatos. Dallamos és gyönyörű. Mintha énekelnének, minden egyes mondatukban. Mintha soha nem lenne semmi gondjuk, és ez az amiről én csak álmodozom. Napok, hónapok, évek óta. Talán egyszer nekem is sikerül végre felszabadulnom. A legnagyobb legcsodálatosabb álmom válik majd valóra mikor végre megtanulhatok spanyo...

Unom már. Elfáradtam. Nem akarok és nem is megyek tovább. Nem bírok. Minden nap ugyan az. Felkelek iskolába megyek, hazajövök, tanulok, lefekszek, felkelek és ez így tovább. Számomra ez kevés. Ugyanakkor már sok. 12 éve ezt az egyhangú életet élem. Én nem tudok szabadulni belőle. Pedig már fojtogat. Nem kapok levegőt és ez csak napról napra rosszabb lesz. El akarok menni. Itt hagyni mindent. Ha nem is örökre, de egy rövid időre muszáj. Nem bírom tovább. Az agyam sem képes már befogadni azt amit tanulok. Egyszerűen meguntam. Én a változások embere vagyok és sosem szeretem sokáig ugyan azt csinálni. Mert megőrülök tőle. Csak arra van szükségem hogy elmenjek egy helyre ahol senki nem ismer. Itt hagyni mindent és mindenkit.  Hogy újra fellélegezhessek. Hogy egy új ember lehessek. Egy jobb ember. Egy teljesen új, boldog ember. °°Carpre diem°°

Ézsiás Zsófia Hazudj... Nem akarom hallani az igazat, nem akarom hallani a valót. Ne szólj, vagy állíts hamisakat, úgysincs vesztenivalód. Hazudj, hogy még maradjon remény, hazudd, hogy még nem adtad fel. Hazudj, s újra szeress belém, hazudd, hogy senki sem ragadhat el. Hazudd, hogy még lehetünk ketten, hazudj, mert én kérem, hazudd, hogy semmi rosszat nem tettem, hazudj, hogy ne könyörögjek térden. Hazudj a szép napokról, hazudd, hogy minden csodás volt, hazudj, csak hazudj azokról... Hazudj, hogy sebeimet ápold. Hazudj napfényt és hazudj eget, hazudd, hogy engem még mindig szeretsz. Hazudj óceánt, benne jeget, hazudd, hogy engem sosem feledsz. Hazudj csillagot és hazudj napot, hazudd, hogy én is hazudhatok. Hazudj, és ámíts, ha tudsz, hazudj, mert szeretem, ha hazudsz.

Nem vagyok jól. Nem tudom mit érzek. Mikor pár hónapja kiderült hogy tetszem valakinek szinte ilyen pánikroham szerű tört rám. Sose éreztem még ilyet mert már jó ideje megszoktam hogy nem kellek senkinek. Teljesen rosszul voltam és egyszerűen elzártam magam. Ahogy szoktam. A szívemben a lakatok a helyére kerültek az összes védő bástyám a helyére állt. Igyekeztem kizárni amennyire csak tudtam és sikerült is el ijesztenem. Viszont ez után sem lettem jobban. Mert ekkor meg olyan érzés tört rám mint mikor elveszítek valamit. Ugyan nem volt semmi elveszteni valóm de mégis azt éreztem hogy a lakatok és bástyák szét akarnak törni. Utat engedve valakinek. Hogy ne maradjon mindig üresen az a kis hely. De természetesen nem tettem semmit. Mivel az agyam közbelépett azonnal. És ő visszaparancsolta az összes védelmet a helyére és nem hagyta hogy kinyíljon a szívem. Ez azért van mert én az a fajta ember vagyok aki mindig az eszére hallgat így a szívem soha nem fog felül kerekedni, és érvényesülni. M...

A zene számomra minden. Az élet. Számomra a levegővétel az éneklést jelenti. Akkor érzem csak igazán teljesnek, és boldognak magam. A hangok a dallamok szinte varázslatként hatnak rám. Mikor énekelek akkor vagyok csupán teljesen önmagam. Olyankor képes vagyok minden érzésemet és gondolatomat átadni, és kimutatni. Eltűnik a fal ami körbe vesz mert ilyenkor csak én vagyok és a zene.  Már jó pár éve rájöttem erre. Hogy igazából a zene az amiért én élek. És most már tudom hogy mindenképpen a zenének az életem részének kell lenni valahogy. Szerintem a zene az amiben mindenki az tud lenni aki. Mindenkit teljessé tesz. Mintha egy teljesen új világba csöppennénk egy két dallam elhangzásakor. Egy új világba. A saját világunkba. Melyet senki nem zavarhat meg és senki nem rombolhat le. Úgy gondolom valamilyen szinten a zene az ami össze tud kötni oly sok embert. És csak hagyjuk magunkat. Hogy a zene a dallamán vigyen minket magával. Mintha szellők lennénk. Adjuk át magunkat a zenéne...

Egy kis meditációs zene hogy mindenkinek szép és kellemes legyen a nap hátra lévő része :)

Hibák. Hiba az ha nem vagyok okos. Hiba ha nem vagyok szép. Hiba hogy nem szeretem a biológiát, vagy a fizikát. Hiba az is hogy nincsen jó alakom. Hibaként könyvelünk el szinte mindent amiben nem vagyunk jók. Azokat is amikről egyáltalán nem mi tehetünk. Hiszen nem mi alakítjuk az alakunkat vagy a személyiségünket. Mégis azt éreztetik velünk a körülöttünk lévők hogy kevesek vagyunk. Meg kell látnunk magunkban a szépséget, ha más nem látja. Mert ezek a tulajdonságok nem hibák. Ezek mi vagyunk. És nem mi tehetünk róla hogy olyanok lettek amilyenek. Ezek hozzánk tartoznak és el kell fogadnunk őket, és nem hagyni hogy mások rombolják és pusztítsák a személyiségünket. Igen is védjük meg azt ami csak a mienk. Azt amiktől vagyunk azok akik. Mert ezek igenis hozzánk vannak láncolva. Nem szakadhatunk el tőlük és nem is szabad elengednünk őket. Miért lenne baj az hogy másban vagyunk jók. Ezért már netalántán rosszak lennénk? Nem. Sőt ha megvédjük azt amink van csak egy valami fog történni. K...

Holt költők társasága. Az igazságot mutatja be. Azt, hogy nem mindig lehetsz az aki szeretnél lenni. Néha egyszerűen csak nem lehetsz az. Mindig a társadalmi csoportunkhoz kell igazodnunk. Amit az adott morál elvár tőlünk. Mert másképp nem fogadnak el minket. Carpe diem. Csak próbáljunk meg élni a mának és nem törődni a holnappal. Talán nem mindig sikerül de miért ne lehetnénk néha azok akik legbelül igazán vagyunk. Vagy lenni szeretnénk. Miért hagyjuk hogy mások irányítsanak bennünket? Talán mert valamilyen szinten őket is irányítják. Szerintem semmi baj nincs azzal ha más vagyok mint a többiek. De ez önmagában kevés. Ehhez bátorság kell és erős kitartás hogy tudjak folyamatosan hinni magamban és ne romboljanak le. És ez számomra nehéz. Túl nehéz ahhoz hogy elbírjam. Ezért én nem tudok élni a mának és nem tudok az lenni aki mélyen legbelül vagyok. Mert én még nem állok készen erre. Nemrég jöttem rá és hogy számomra fontosabb hogy a barátaimat a helyes irányba tereljem. Önmaguk felé. H...

Úgy gondoltam az oldalt mostantól sokkal személyesebbé teszem. Ezeket amiket mostanában fogtok olvasni mind mind a saját kezem írása. Azok a dolgok amiket látok ahogyan látom őket és ahogyan érzem magam egy egy nap. Ezekben a rövid szövegekben mind megtaláltok engem valahol. :) Csak egy utolsó szó Csak egy szó. Egy szó mindössze a szeretlek. A hiányzol. A viszlát. A gyűlöllek. Ezek mind egy-egy egyszerű szócska. Mégis hatalmas súlyuk van. Több mint ahogyan azt sokan gondolnák. És az emberek többsége rosszkor rossz időben és elhamarkodottan használja. Talán szép a szeretlek és jó érzés hallani amikor azt mondják az embernek hiányoztál mégis ezek egy pillanat töredékéig tartanak csupán. Míg a gyűlöllek örökre belevésődik a szíved falába. Nyomot hagyva ezzel benned, melyet legbelül talán sose felejtesz el. És mindezek közül a legrosszabb mikor valaki azt mondja neked viszlát. Talán a szerencsésebbeknek csak egy nap végi elköszönéskor mondják másoknak örökre szólóan. Én is az utóbbi...